Hull a pelyhes fehér hóóó

Az ember lánya hall ám mindenféle regéket a londoni esőről, meg a brüsszeli szürke, nyálkás napok okozta depresszióról és gyermeki naívsággal persze azt hiszi, ez csak más, zárkózott, szomorú, enni nem szerető (:D), kedélységgel kevésbé megáldott embertársait érheti utol. Na, igen, de mikor a fagyi visszanyal?! (amúgy bárcsak nyalna, mert az legalább azt jelentené, hogy valami forró, párás, vidám helyen tengetjük épp a napjainkat..) Az ötödik, időjárást tekintve követhetetlenül szeszélyes nap után hazafelé ballagva a kezdeti lelkesedés egy pillanat alatt nyávogó hisztibe csapott át! Mutatom, csak hogy értsétek:

img_2531

A délelőtti napsütés után az utcára lépve hatalmas vízjéghókása pöttyök kezdtek kopogni a kobakjainkon. És az utolsó csepp a pohárban? Az orrunk előtt a járdára zuhanó vízjéghókásatömb, kérem.

img_2525

De aggodalomra semmi ok! íJön ám az öröm is az ürömben! A lendületes hisztizápor egyik váratlan pillanatában arra eszmélünk, hogy nem is a megszokott útvonalon kullogunk. Cserébe egy egész csinos, autentikus környék vesz körbe.És hopp, az egyik sarkon egy párás kirakat, amiből csak úgy sugárzott a hívogató melegség.

És lám, nem francia, még csak nem is belga vagy német, hanem egy szuper spanyol-argentin-olasz tapas kuckó! Langyos kenyérillat, kedves csajok, a pultban friss serrano, zöld rukkola meg paradicsom…

Mivel az ebédet épphogy lenyeltük (hús paté lilahagymalekvárral salátaágyon),

15996027_10206658850423631_1950161737_n

Brigi váratlanul egy, a csomagolást tekintve talán a legkevésbé hívogató dunsztosüvegre mutatott, és már kérte is a csokis kekszet. Több se kellett, hüppögve majszoltuk is a manchmello piskótájára hajazó omlós boldogságot. Az egyik kakaó-, a másik habcukorbevonattal, középen könnyű csokis karamellkrémmel.

img_2534

És, hogy közben mi történt?! Hatalmas lendülettel hullani kezdett a pelyhes fehér hó!! Hát eljött a kedves télapó! 🙂 Előbb okosan elterelte a figyelmünket a csokicsodával, és öntött az égből egy zsák havat, ami egy pillanat alatt bearanyozta a napunkat!

img_2560

 

 

 

 

 

 

Akácfavirág illatú reggel

Életemben talán először vidáman indultam hajnali 6-kor hajat mosni!  Megjegyzem, ez a nagy reggeli vizeskedés persze csak a véletlen műve, egy órával korábban ébredtem a szükségesnél -amit még most sem értek, de hogy ne kelljen egy óra múlva újra kikínlódni magam az ágyból,  hát kislappogtam a zuhanyig.  Aminek a végére a nagy vidámkodásban majdnem teljesen meggyőztem magam, hogy mégiscsak szuper ez a korán kelés… A plusz egy óra alatt bőven jutott idő arcápolásra, a szempillákkal való pepecselésre és még néhány pillanat illeg-billegésre is a tükör előtt. Váo, ezt így is lehet?! Megfontolandó! Vagy mégsem?

A Morning Show vidám zajával a fülemben startoltam a konyha felé a tegnap este beszerzett teszt-croissantommal (erről majd bővebben..), amit sikerült tökéletes langyosságúra melegítenem (a tegnapi kétszersültté varázsolás helyett). Krém, paradicsom, sajt, gyors narancslé, induláááás! És a reggeli friss hajjal esküszöm legalább 8 kg-vel könnyebbnek hatott minden egyes lépés a dombnak felfelé a  Rue des Deux Églises-en.

ablak-ut

És lám, a sarkon, ahogy csütörtökön Temerinben is, már pakoltak a picaosok. Hiába, még itt is a világ közepéhez igazodnak! Innentől kezdve mosolygott a város, és vele mosolyogtam én is.

És persze a mosoly mosolyra talál, ez a kis sárga mosolygott rám vissza a szekrény mélyéről. Még itt egy pötty selymes kávéhab a szám szélén..

bogre

Hát ilyen egy buzgó gyakornok akácfavirág illatú, brüsszeli reggele! 🙂

en-xd

Brigi working hard:

brigi

És még a nap is kisütött!!

ablak

 

Меnnyei reggeli? – avagy reggelizzünk, de hol

Tálcára pakolva, ágyba kapni a friss, ropogós reggelit?! Micsoda kényelem, micsoda öröm, micsoda élvezet… Nade!

 Blechschild_If_You_Want_Breakfast_in_bed_Sleep_in_The_Kitchen

Mi lehet ennél jobb, sőt, manapság méginkább trendibb?! Egy kellemes reggelizőhelyen a tavaszi napfényben, vidám társasággal ’brunch’-olni. (Mi több, természetesen azt be is fotózni! )

Nagy örömünkre itt, Magyarországon is sorra nyílnak a jól kitalált, stílusosabbnál stílusosabb kuckók, és kijelenthetjük, hogy Budapest ügyesen kezd felzárkózni a külföldi nagyvárosok sorába. Ki ne találkozott volna a főváros csodás, ízesebbnél ízesebb reggelizőit összegyűjtő top: 5, 10, legújabb vagy legkrémesebb listáival? Zoska, Á Table, Villa Bagatelle, Sarki Fűszeres, Cserpes Tejivó…sorolhatnám…ez mind szép és jó, de mi a helyzet máshol, a ’naaaaaagy’ fővároson kívül, mondjuk itt, Szegeden?

A következő napokban, hetekben, ahogy időnk és diák-keretünk engedi, sorravesszük, a lányokkal jól kipróbáljuk, megízleljük, leteszteljük, véleményezzük és meg is mutatjuk az eddig öszegyűjtött öt-hat kávézót, éttermet, amelyek reggeliző helynek titulálhatóak.

Ja, de hogy ehhez mi is kell? Elsősorban kávé. Valamiféle jobb minőségű, lehetőleg jóóó sok, extra tejhabbal (mert azt én nagyon szeretem! :D). Továbbá péksüti. Sós és édes is. Valamint nem baj, ha kínálnak rántottát. Éééés, természetesen legyen lágy, vajas croissant, légyszi! További öröm, ha kinyitnak mondjuk 8-kor. És ha még firss, napi sajtó is található az asztalokon, akkor sok hiba már nem is lehet.

Brunching in Szeged

Getting the fresh, crispy breakfast in your bed?! What a snugness, what a happiness, what a pleasure…But!

What could be much better, and nowdays rather more fashionable?! Enjoying the light spring sunshine in a fine breakfast spot and having a delicious brunch with a cheerful company. And of course, instagramming it!

For our pleasure, Hungary draws up with the international trend. More and more stylish, unique breakfast spots are opening day by day in our fabulous capital, Budapest. I suppose, everybody’ve met all those lists and updates gathering the top ten/ most receent/ most delicious etc. breakfast places… But what is the situation down in the country, for example here, in my university city, Szeged? Where could we go, if we wanted to be crackajacks and have some fancy breakfast?!

In the next few days/weeks with my mates we are going to line up, try and test few of the best places, bakeries and restaurants in the city with breakfast menü. After sorting out the ones, which could be admissible as breakfast spots, we are going to show you all of them.

Oh but, what is actually needed for this ’post’? First of all, coffee. If it’s possible, some better quality, preferably with lot of extra foamed milk (because I really love it! :D). Then, pastry. Salty and sweet, too. It would be good, if they offered scrambled eggs also. And, of course, flaky, tender croissant, please!! Moreover, they should be open at least at 8 o’clock. And if they even have daily press on the tables, then I think, there is nothing else left.

Csapó 1.

Part 1.

Rétesben a krémes!

avagy Rétesbolt Szeged, merem állítani, legpompásabb krémesével

The ’Strudelshop’, with the best Napoleon cake in Szeged

Ebédidő. Kígyó utca. Csöppet eldugott és kicsit sötét helyen, de betoppanva üde tisztasággal fogad a kedvenc, édes, kis réteses. Mi nem először járunk itt, így a kínálatot és annak kiváló minőségét már jól ismerjük. Egyszerű, mégis mesésen házias ízek, krémek, töltelékek. Válogathatunk a tradicionális túrós, almás vagy tökös rétesek közül, de biztosan nem csalódunk az édes-savanyú meggyes-mákosban vagy a kicsit különlegesebb barackos-rizsesben sem! Persze a sósakról se feledkezzünk meg, az én személyes kedvencem például a spenótos-fetasajtos! Bármelyikre is csapunk le, békés kényeztetést nyújtva fogja puhán körbeölelni a vékonyra nyújtott, omlós tészta a bőséges, krémes tölteléket.

Lunchtime. Kígyó street. A little bit dark and recess-, but entering the bakery a fresh-coloured, comely place welcomes us. What it can offer ? Simple, but still fabulously tasty creams, fillings. You can choose between homemade strudels with traditional apple, sweet cheese or pumpkin filling, but you won’t regret the sweet-sour cherry-poppy nor the bit more special peach-rise filling! Of course, you cannot miss the salty ones eighter! My favourite is, for example, the spinach-greek cheese combination! Bearing down on any of them, you will be amased by the experience the soft pie cuddling the creamy and rich filling gives you!


2

Amennyiben a kis espresso macchiatonk mellé (mert az is van, és az a másik kedvencem 🙂 ) csak egy-két sós falatra vágyunk, kérhetünk az ízléses kosaracskákból sonkás-sajtos, sima, vagy köménymagos kiflit, és ha időben érkezünk, még a roppanós frankfurtis-sajtos remeket is kipróbálhatjuk.

DSC04018

Az italkínálat? Egyszerűségével tökéletesen passzol a rétesek mellé! Kávék sora és facsart narancs természetesen, ezen kívül télen különeges, forró teák a ropogós reggelihez, a hőségben meg 100 Ft/dl-ért pezsgő, hűs limondé. Mi több, szezonális gyümölcsből, helyben készült turmixot is választhatunk, azt 150 Ft/dl-ért.

In case, with your short espresso macchiato you’d only like to have few salty bites, you can ask for crescent rolls with hams and cheese, or for salty sticks. And if you arrive in time, you can even try the crispy frankruter-rools.

What to drink? The simplicity of their beverage offer perfectly matches with the speciality of the strudels. Variety of coffees, fresh orange juice or cool limonade in the middle of a hot day for 100 HUF/dl… Moreover, you can always ask for a fruit turmix for 150 HUF/dl.

DSC03997

Mindezt fogyaszthatjuk kerek kis asztalkáknál, vagy a sarokban, a fehér nagynál az orchideával. Ami viszont hiányzik, az a halk zene, esetleg rádiószó…Mivel a kilátás nem túl fényes, sőt, még terasznak sincs hely a keskeny járdaszélen, így csendben nézelődni sem igazán tudunk. Érdemes tehát baráttal, barátnővel érkezni, akivel kellemesen csacsoghatunk a falatkáink mellett.(Ahogy tettük ezt mi is.:)) Mindenesetre az utca beáradó szürkeségét ügyesen ellensúlyozzák a világos falak a hatalmas tükörrel, ami azonban elbírna egy kis dekorációt még itt-ott.

After ordering you can choose between the cute, round tables with nice flowers on them. But what I missed the most is a whispering music or radio…Since the view on the street is not so gorgeous, and there is no place for terrace outside eighter, I’d advise to visit this place with a friend with whom you can joyfully prattle while snacking. Anyway, the high, light-coloured walls with the mirrors absouletly compensate the inset of the grey street. However, in my opinion, it could really take a bit more decortaion.

DSC04004

És akkor még nem volt szó a csodáról, ami megtöri a réteskavaládot…’A’ krémes. Olyan igazi, tenyeres- talpas! Nem folyik, és nem is rezeg. Leheletnyi, friss tésztalapon a krémek krémje. Szóval ezt egyszerűen meg kell próbálni! És, hogy itt mennyiért röpítenek a krémek mannájába?! Kéremszépen 300 Ft-ért. Nem, ez nem vicc.

And I haven’t even mentioned the miracle, what breaks the strudel-cavalcade…The so called Napoleon cake (what we in Hungarian simply call ’Creamy’). It’s not melting, nor falling apart. On a shade of a crispy, buttery pie you find the qeen of the creams! And all this for 300 HUF. No, it’s not a joke!


FotorCreated

Összegzésképpen 5 kategóriában osztályzatot is adunk ám a reggelizőinknek, íme:

In the end we ranked the ’Strudel-shop’ in five categories:

KISZOLGÁLÁS / Service ÍZVILÁG / Taste ÁR / Price HELY-HANGULAT/ Spirit of the place IDŐ-GYORSASÁG/ Time
4 5 5 (csillagos) 4

5

DSC04022

Culture shock


*English version bellow*

5

„And I said to myself: you have to go out of your comfort zone…” cseng vissza nap, mint nap szó szerint a mondat, amit így, a hazaérkezésem után bő egy hónappal az itthoni vizsgaidőszakot és a post-erasmus depressziót is leküzdve egyértelműen kinevezhetek az Erasmus félévem jelmondatává.

Még novmeberben volt egy három napos blokk kurzusunk, ahol néhány fős csoportokban pár perces rádiós hanganyagot készítettünk. Első nap elmélet, programhasználat, témaválasztás. Második nap hangfelvétel, vágás. Végül szerkesztés, hangolás, simítások. Igen, gyakorlati tárgy! Tényleg! És ezért még kredit is járt, méghozzá 5! Na, és a témánk mi volt?! Egy elsőre furcsa, csöppet hihetetlen, de nagyon is valós dolog. Az a folyamat, amivel valahol, legtöbbször tudat alatt, mindenki megküzd, aki utazik, kalandozik vagy környezetet vált. Az a sokk, ami alaposan a padlóra vág, a komfortzónába belehasít, az elmét pillanatok alatt kihívás elé helyezi. És ezzel lám, a Viadrinán kurzusként is foglalkoznak.

Az úgynevezett W-vonal.

Milyen összeszorult gyomorral az esti félhomályban a semmi közepén egy teljesen üres lakásba megérkezni?! Internet nincs, evőeszköz nincs, ágynemű nincs. Te vagy, a bőröndöd, és az előtted álló 5 hónap, a kaland, amit egyelőre csak koromfekete függöny fed. Másnap késő délelőtt hangokat hallasz az udvar felől, kinézel, 4-5 fős csapat a padoknál grillezik. Feszülten figyeled őket, nevetnek, söröznek. És akkor ott, az kabát-paplan alatt átszenvedett éjszaka után fogod magad és izgatottan lesétálsz, feléjük indulsz…Á, inkább nem, hülyeség, kiröhögnek, nem szólnak majd hozzád, tovább kell menni és kész…azért egy kétkedő mosolyt elejtesz. És hopp, meg is szólítanak abban a pillanatban! Délután meg már nagy lendülettel vezetnek a lengyel oldalra vásárolni, a várost megmutatni. És azt hiszed, átestél a tűzkeresztségen, innentől már sínen leszel és megállíthatatlan lendülettel kapaszkodsz az a bizonyos W-vonal szárán a „depresszióból” felfelé….

images

Persze félúton voltak még itt-ott szürke vasárnapi délutánok, mikor az amúgy szenzációs magvaskenyér sótlannak, a rajta olvadozó nagykanál Nutella meg szomorúan keserűnek tűnt. Hiába volt az ötven centre leárazott RitterSport-tenger a Kaufland-ban, a 41-es basementben dübörgő spanyol ritmus sem segített. Pillanatok alatt felháborított bármilyen körülöttem levő német szöveg, amin újra és újra gondolkodni kellett. Büdösnek tűnt a knti ruhapuhító illata és keskeny volt az ágy, a párna túl nagy, máskor meg túl kemény. A hűn szeretett berlini metrószag iszonyatos bűznek, a nyüzsgő Alexa idegesítő zsibvásárnak tetszett. Volt, hogy csak egy órát tartott a hiszti, máskor 2 napig a szobában rostokoltam palacsintahegyekkel vígasztalódva.

 „Just gooo out of your comfort zone!!”

FotorCreated

Bármilyen önfeledten is érezzük magunkat, akarva-akaratlanul megjárjuk a W-vonal útvesztőit. Fön, lent, fönt, lent. Aztán jött az utolsó két hét, teljes káosz.

De jó lesz otthon végre!

Na, hagyjad már, milyen unalmas lesz!

Dee, micsoda burek csaták várnak rám!

Na, dehát burek-hiányba senki nem halt bele, még szép hogy maradni lenne jó!

Sírni kell majd, mikor kísérnek ki a lányok?

Vagy majd, mikor hazaérek?

És a búcsú?!

Még szerencse, hogy  az búcsúbuliban kizártam magam és elveszítettem a kulcsom, így az utolsó napomon 3 órás kulcsszerzési vonatútra mehettem…Ja, hogy este 9-kor már kellene indulni Berlinbe pályaudvarra, a cuccaim még szerteszét, este 6 óra van, én meg mindent feladva sétálok haza még mindig kulcs nélkül?! Ezzel megoldódott a búcsúsírás kérdése, kínomban már csak nevetni tudtam és dörzsölgetni kialvatlan, piros szemeimet…

És itt még nem volt vége, az igazi kihívás még csak Szegeden várt. Meg kellett küzdeni önmagammal és valahogyan visszapréselődni a régi kerékvágásba. Sok gond nem volt, mire egyik kólintásból feleszméltem volna, jött a következő vizsga, újabb tanulmányi osztályos probléma, a kreditek, fél lábbal már a következő félévben… de még a régi vizsgákat gyűrve. Így a post-Erasmus fuldoklásból éppen ez mentett ki. Mire feleszméltem, már lassan, de biztosan másztam is újra felfelé az a bizonyos W második holtpontjából. Közben még folyamatosan jöttek a facebook-os meghívok a kinti bulikra, eseményekre, összejövetelekre, itthon meg a szobából sem volt kedvem kilépni. Na, ezt el kellett engedni! Fogtam a kint kapott búcsúbögrét, és ahelyett, hogy a szekrénybe helyeztem volna megóvandó emlék gyanánt, fogtam és mindennapi használatba vettem. És annak ellenére, hogy valahol csak el kellett csomagolni az elmúlt hónapokat és pontot tenni a végére, kacagni kell, kacagni, büszkének és mérhetetlenül hálásnak kell lenni, mert akármilyen fellengzésnek tűnik is, úgy hiszem, az Erasmus egy kincs, egy olyan különös drágakő, ami itt csordogál tovább belém ivódva, észrevétlenül bearanyozva a mindennapokat.

4

”Dieser Zug endet hier, bitte alle aussteigen!”

(Anna még néhány pillanata a bejegyzés legvégén.)

„And I said to myself: you have to go out of your comfort zone…”

(Antonija I., my Croatian McFit ponyPartnerin)

Back in november we had a 3 days-long blockseminar during which we’ve learned how to prepare a short media podcast. First day: theory, usage of the program, choosing the topic. Second: recording the material, cutting. In the end: editing, tuning, final touches. What about our topic?! For the first sight quite a strange one, but actually a very realistic matter. The subconscious procedure, all the people who travel, roam or change heir lifestyles somehow fights with, most of the time unperceived. The shock, , which thrusts you at the flooring, breaks your conveniences-zone, takes you on a challenge in no time. And lo, the Viadrina even got a workshop in this topic!

The so called W-curve.

What does it look like to arrive alone to a totally empty room  with no internet, no cutlery, no sheets? You only got yourself, your suitcase, your curiosity and your 5 extreme months which are absolutely faded yet. Then after a long, lonely night rolled up in a coat, you hear some noises from the yard..a group of people having barbecue. I should join them, but how?! Can I just go there and say hello? Probably not, they gonna stare at me like I’m a fool…And then, when you have already given up, what a miracle…after a shy smile, they invite you and take you for a sightseeing in the afternoon…What a spontaneity, what a kindness! And on this high point, when you feel so cloudless (I don’t know if in English we use this expression for feelings, but in Hungarian we do 😀 ) and lucky, you hope that you’ ve went through the hardest part and there is nothing what could stop you climbing up the stem of that particular W-curve…

images

Of course, I had many grey Sunday evenings, when the anyway sensational, German, seedy bread seemed saltless and the the biggest glass of Nutella not enough…Vainly the Rittersport for 50 cents, sometimes couldn’t even the 41. basement’s latino rhythm help me out. On some days all the German titles irritated me if I had to translate them,  and I also hated the bustle of Alexa. Usually this “depression” lasted 2 hours, but sometimes I was trying to cheer myself up for 2 days making pancakes…:D

“Just go out of your comfort zone!!”

In my opinion, it doesn’t really matter how careless, cheerful or thrilled we felt ourselves, willy-nilly we ran through that W-curve anyway. And then, the last 2 week: total chaos.

“Yesss, going home…finally!”

“No way, it’ s going to be so boring..”

“Well, those amazing breakfasts at home in the ‘pekara’, oh my God, let’s go home, I want burek (not BRUNEK, hahaha)!”

“I don’t know, nobody has ever died without burek, so I would survive also, I don’t need burek, I just want my FFO!”

“And…I should cry, shouldn’t I?! But when? On the last day? Or when I arrive home?!’

“And what about the farewell?”

Well, willy-nilly, I solved this farewell – problem. How?! Of course, during the 5 months I never locked myself out from the apartment, but on the farewell party? I did. So I spent my last day with a train trip in search for another key, and in the end at 6pm I still couldn’t get in. My bus to Münich was leaving at 11pm and all my things were all over the flat. So I actually destroyed all  the possibilities for any sad moment. 😀 Of course, my ponys said: everything’s gonna be aaaaall riiiight”, and with their dedicated help I managed to Berlin..and finally back to Serbia. 🙂

But this wasn’t the end! The real challenge came when I arrived back to my home university and realized that instead of one month, I only got 2 weeks for my exams. After the first slap in the face, came the next one…all the paperwork, all the questions according to my previous and following semester in the same time, all the problems with the credits… I didn’t even have time to realise that I am not anymore in FFO, and somehow, day by day I was climbing up from the post-Erasmus depression on the W-curve. But still, for me the toghest moments were, when I was still reading all the invitations in our Facebook groups for further partys and events…but “thanks” again for my home uni, I couldn’t afford myself to stop and be depressed or cry. So, I had to ‘let it go’… And I took my cup,  I got from my ponys and instead of leaving it on the shelf as a souvenir, I started to use it! And now this remembers me every morning how thankful must I be, for having you all as my friends, and having all those memories connecting us forever and ever.

All the food we ate…

FotorCreated (2)

All the crazy nights we’ve survived…

2

And then all the rest we took…

1

All the selfies we shot…

6

All the love we shared…

1222

And all the beauties we’ve seen…

3

So this Erasmus-cup is now the thing, which helps me out on the hardest days and pushes me forward when I would just stop. It says me every time I pick it up:

 “Just go out of your comfort zone!”

hashtag lovethislife

DSC03958

Reading challenge for 2015

*English version below*

10489736_597046200426117_1457169716943681764_n

Boldog, boldog, boldog új évet!

Azt tudom javasolni, amit tavaly ilyenkor is tettem:

Méregtelenítés 2015-re. Végy egy adag empátiát, adj hozzá bőven megértést, keverj bele több nézőpontot, tisztítsd meg a felszínességtől, és fogyaszd naponta többször. Hátha.

Hogy fogadalmam van-e? Nincs. Eddig előbb gondolkodás nélkül butaság gyanánt elhárítottam a fogadalom gondolatát. Aztán rájöttem, inkább ismerve önmagam, attól tartok, hogy nem állnám a sarat. (Mint például a „szülinapomig ledolgozom azt a pár kilót, ami szeptember óta felkúszott” jellegű elhatározáskor.) Na, meg pl Rubint Réka is tett fogadalmat, maratont akar futni. Egy másik Instagramos szuperfit, csak műzlit evő, minden nap sportolós képet posztoló hölgyemény meg a felülés rekordját akarja megdönteni…

485627_10152967143927744_2832771814570906843_n

Kiló, nem kiló, nem vagyok a fogadalom híve. Semmilyen téren. Ha már valamit meg kell fogadni, annak régen rossz. Így ezt az egész témát inkább más köntösbe bújtatva és kicsit módosítva, tompítva, elfordítva, inkább kihívást állítok magam elé. 🙂

Tény, hogy nem olvasok eleget. Azt hiszem, nincs rá időm. Pedig van. Ma is lett volna, de ehelyett sütöttem magamnak 5 palacsintát és pepecseltem vele vagy ¾ órát.

Szóval, jöjjön hát, „My reading challenge, 2015”. Az eredeti lista ötven pontból állt, de ami sok, az sok. Legyünk realisták…nem valószínű, hogy ezt a nyarat a szobámban pihenve olvasással tervezem tölteni. Szóval, kicsit módosítottam rajta a kedvemre, elvettem belől, hozzátettem ezt-azt, és íme: minden hónapra 2 könyv + egy ráadás. 2015-ben úgy bővítem irodalmi tudásomat és szélesítem látóköröm, hogy elolvasok

  1. egy könyvet, amiből film is készült.
  2. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.
  3. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.
  4. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.
  5. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.
  6. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.
  7. egy novelláskötetet.
  8. egy könyvet, ami Afrikában játszódik.
  9. egy angol származású, XX.századi szerző első könyvét.
  10. 10. egy Pulitzer Díjas művet.
  11. egy könyvet, amit édesanyám szeret.
  12. egy több, mint százéves művet.
  13. a múlt év legnépszerűbb amerikai könyvét.
  14. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.
  15. egy memoárt.
  16. egy betiltott könyvet.
  17. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.
  18. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.
  19. egy mesekönyvet.
  20. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.
  21. egy képregényt.
  22. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.
  23. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.
  24. egy könyvet, ami nem az anyanyelvemen íródott.

+ egy könyvet, amely írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

Igaz, a tételek nem éppen a legkreatívabbak, de kezdetnek megteszi. És a tervek szerint Emőke is csatlakozik, ugye?! 🙂 Még valaki?! Mert:

1618488_598000996997304_4994068975191926632_n

First of all, happy New Year!!

So, since I am not being a bookworm, but the same time I believe that:

1493276_598001460330591_8027595982882471852_n

I made a reading challenge for this year.

I know, the topics are not the most creative ones, but anyway, my Erasmus friends, if you feel the inspiration to join me and make your power of conception more colourful, your everyday life more interesting and your imagination more brighter, take the challange up! The original list I found was with 50 topics, what I maybe feel a bit too much since I am not planning to spend my summer holiday in my bedroom (and I believe nor you do) reading all day, all night –whatafuck?! 🙂

Therefore I collected 24 plus 1 themes = 2 books for every month plus 1 extra. Here you go:

  1. read one book, whereby a film has been made
  2. read a book, which one was published this year
  3. read a book, with a title consisting of only numbers
  4. read a book, which writer is under age 30
  5. read a book, which you have already started to read many times, but never ever finished
  6. read a book, which persons are not people
  7. read a novel tome
  8. read a book, which story takes place in Africa
  9. read the an English author’s first book
  10. read a book of an author who won the Cervantes-prize (Premio Miguel de Cervantes)
  11. read your Mom’s favourite book
  12. read a book, which is more than hundred years old
  13. read one of the most famous american books of 2014
  14. read a book, which you sould’ve read back in primary/high school
  15. read а memoir
  16. read a banned/censored book
  17. read a book, with an oxymoron in its title
  18. read a book, which was published in the year you were born
  19. read a book of children’s literature
  20.  read a book with a colour in its title
  21. read a strip cartoon
  22. read a book, which is yours, but have never read it before
  23. read a book, which storyline goes оn in your hometown
  24. read a foreign-language book

+ read a book, which author has the same monogram what you have

Good luck! Invite and inspire your friends and relatives to join the challenge and have luck with choosing the best books you ever could in 2015! 🙂

 

Légy könyvmoly/ Bee a bookworm, be a geek 🙂

10877866_10202499570244226_2051486928_n

Poznań, kecskék, vodka, żurek…

Nekem nem fázott ám a lábam a minap a Gertraudkirche-ben az 1815 óta fennálló Knabenchor der Singakademie Frankfurt (Oder) karácsonyi koncertjén! De nem ám, mivelhogy Dr. Sox melegítette! 🙂 És nem is akármilyen, szép, színes, citrom-narancssárga, amit a MikimikulásHóember hozott Mikuláskor ide, helybe, FFO-ba.

DSC03765

És hozott magával még mást is: kacagó vidámságot, forró bormámort, jó híreket, olasz édeset,  esti vonatozást,  vidám kirándulást, világító fényeket, új, ropogós, lengyel ízeket…mindezt meleg ölelésbe, cuppanós puszikba csomagolva!

DSC03082

Csütörtökön este Schönefeldről megérkezve azonnal a frankfurti karácsonyi vásárral kezdtünk…volna….Ha az be nem zár már este 7-kor. (Ami különben igen jellemző itt. Amilyen fényes-ékes, tömeges, méretes az összes vásár, olyan hamar zárják kapuikat estefelé.) Így nem maradt más hátra, mint jól összebújni!

Másnap a déli reggeli után nyilván jól megnéztük Frankfurt összes szépségét, látványosságát, a Rathaust, őőő és őőő, igen, ezt mind! 🙂 És mivel a délutáni vonatot ügyesen lekéstük, a finn vodkás forraltborból azért három félét is megízleltünk,

DSC_2118

a kedvencünk a chilly-s lett, ahaa…na ez után gyorsan pakolni kellett a pocakba, mert a nyelvünk hegyétől kezdve egészen leig égetett, mart…

DSC03018DSC03022A vacsorácskánk után a hétországraszóló(! Egy peron oda, egy vissza..ha a taxis nem segít, meg sem látjuk a félhomályban..:D) slubice-i „vasútállomásról” egyenesen Lengyelország ötödik legnépesebb városának, a majd 580 ezer lakossal rendelkező Poznań-nak vettük az irányt! Kicsi szundi, és mire épp kinyújtottam volna a lábam, pikk-pakk oda is értünk! És jött is az első meglepetés, dupla óóóóriáspaplan várt bennünket, úúújra, mint Berlinben! Akkora, hogy akármerre pöröghet, göröghet az ember éjszaka, még a bokánk hegye sem tud kikeveredni alóla…:) A falon pedig Budapest látkép függöt! Így az első benyomás: pipa…:) De nem csalódtunk ám a követekező napokon sem!

A „Reggel 10-kor a főtérről indítjuk a városnézést,ahaa..!“ jellegű elhamarkodott kijelentésekbe rendesen belebuktunk már Berlinben, úgyhogy most kényelmesen a könnyed reggeliebédünk után indultunk finom kávét keresni. A második sarkon ügyesen, hamar bele is botlottunk ebbe a kicsi csodába. Miután az ablakon bekukkantottunk, egymásra nézve, kérdés nélkül törtettünk is befelé. Hova? Ide:

 DSC03071

Gyors kávé, ízes süti.

Volt.

DSC03075

Nincs.DSC03077

Sajnos a képek egyáltalán nem adják vissza a lágy faburkolat és a meleg kávé- és kakóillat átható otthonosságát…Vagy annyira nem is különleges a hely?! Nem tudom, mi ott, akkor nagyon szerettük. 🙂 Viszont nem túl sokáig, mert sietni kellett tovább…

Várt ránk a Lech sörgyár! 🙂

DSC03125

Egy iszonyat szimpatikus hölgy vezetett bennünket körbe a gyár néhány épületében, kóstoltunk malátát, komlót, megnéztük az üvegmosást, palackozást…

DSC03091

és a végén természetesen kortyoltunk sört is.

DSC03135

DSC03132

Igen, ééén, a nagy sörivó…:D Lement három korty, I am a hero! 🙂

Persze a legnagyobb örömre az „olcsó játék hülye gyerekeknek” részlegen leltem.

DSC03130

Nyertem memóriában! 🙂

Innen pikk-pakk bele is vágtunk az esti városnézésbe. Templom (ahova be is kukkantottunk és éppen mise is volt), színház, egyetemi épület, midnen, ami kell.

DSC03180DSC03186 DSC03148

Még valaki ölébe is beleültem. Anyu, neked is van ilyen képed az egyik albumban, emlékszel?! Csak azon éppen forró nyár van…:)

 DSC03183

És ezután jött csak a meglepetés, micsoda gyönyörűszép, édes kivilágítás! Egy fotós csajba is belebotlottunk, aki ügyesen le is fotózott bennünket…aha, annyira azért nem volt ügyes.

 DSC03195 DSC03210

Lényeg a lényeg, nálam ezzel Poznań  vitte a pálmát a szezon karácsonyi fényei versenyén!

Itt már a fényképező is merülni kezdett, érezte ő is, hogy idő van! Vacsoraaa! 🙂 Jó körbejártuk vagy háromszor a főteret, hogy megtaláljuk azt az éttermet, amit a guid-ból kinéztünk. Na, nem lett meg. Viszont: újabb otthonos faburkolat, csilingelő korsók, poharak, kellemes zsivaj, kacaj… először természetesen egy közös żurek (savanyúszerű lengyel leves cipóban, főtt tojással, hússal…nagyon finom és tápláló!), azután csülök, csibemáj, grzane wino egy, kettő…

DSC03222 DSC03223

És az est fénypontja, a hab a tortán…a vodka bár! Igyekeztünk kiválasztani azt, ahol a legtöbben voltak…local people…sör, bor, vodka shot (de abból 8 féle!). Egyszerű kínálat, gyors kiszolgálás, hangulatos, „füstös”, hangos, és kicsit otthonias is. Vodka szörppel, tejjel, mentollal, borssal, fahéjjal, simán vízzel…:) Na zdrowie!

DSC_2144

Aztán másnap nagy nehezen, de sikerült kikveredni az ún „régi piactérre”, ami különben szerintem a legszebb pontja a városnak.

DSC03251

Tökéletes időzítés, pontsan délben indult a harangszó és kibújtak a kecskék a városháza ablakában. Pörögtek, forogtak, bólogattak is, pontosabban: a kecskék ökleltek. Mert a kecske a hivatalos névjegye a városnak. Hogy miért?! Íme: „Történt ugyanis, hogy amikor Bartłomej lakatosmester befejezte óráját, és bemutatta volna a városi tanácsnak és a vajdának, ünnepséget szerveztek az uraságok tiszteletére. Az ünnepi készülődés alatt a figyelmetlen szakács odaégette az őzsültet.  Nem szerette volna azonban, hogy ügyetlensége kiderüljön, egy külvárosi rétről ellopott két kecskét. Az ügyet végül nem sikerült eltussolnia, mert a kecskék kiszöktek a konyhából és felfutottak a városháza tornyára és örömükben szarvukkal öklelni kezdtek. (az egyik verzió szerint felhívták az összegyűltek figyelmét egy kis tűzre, amitől leéghetett volna a város). A szórakoztatott vajda bort adományozott a szakácsnak, a kecskéknek életet, Bartłomej mesternek pedig megparacsolta, hogy az órához tegye hozzá a „bolondos szerkezetet” (vagyis, ahogy a kecskék a toronyóra mellett bohóckodnak).”

DSC03226DSC03232

Ez után nem volt más hátra, mint előre…csak meg kellett kóstolni azt a bizonyos céklalevest (barszcz). Aha, persze, amúgy is nagy céklafaló vagyok…Na, egy fél nyelet után természetesen rögtön tányércsere, ide a finom, żurek-kel!

Az előző esti vodka-túrától még émelygő gyomornak még egy finomság, mhm…csokis camambert! Nyilván a csokis ananász vagy csokis alma túl snassz…nekem a camambert kellett. Úúúú, de édes-krémes…

DSC03265

De azért hagyok belőle holnapra is… 😀

DSC03261

Viszont, ami ez után jött, kárpótolt mindent! 🙂 Ti hallottatok már fehér mákról?! Mert én még nem! Viszont a lengyel nénibácsai csapathoz csapódva a croissant múzeumban ezzel is megismerkedtünk! 🙂 Merthogy a poznań-i Márton-kifli világhíres ám! Eredeti nevén Poznański rogal świętomarciński. És nem csak unalmas fülhallgatós előadás volt, hanem igazi sütés-főzés! Néhányan még segédkezhettünk is. Nyilván az 5 éves kisfiút majd fellökve törtettem a kötényért, na és mikor kiderült, hogy sapka is jár…Milyen ruha, milyen smink, vagy bármiféle vásárlás…ez volt ám az igazi öröm! 🙂

DSC03292

Lengyelül hallgattuk meg a történetét, de személyre szóló szaknyelvi szakács fordítónk is volt. Közben jött a gyúrás, tölteléktöltés, hajtogatás…kóóóóóóstolás 🙂

DSC03304

és le is mértük!

DSC03308

Mivel a tökéletes vajas kiflinek 150 – 250 grammot kell nyomnia és a tölteléknek 35% fehér mákot kell tartalmaznia. A Lengyelország szerte ismert kifli története egészen 1891-re nyúlik vissza, amikor az éhező népnek november 11-én, Szent Márton napján kezdtek patkó alakú péksüteményt sütni (Szt. Márton lovának elveszett patkójára asszociálva). 2003 óta pedig a pékségek hivatalos elismervényt is szerezhetnek a tökéletes rogal świętomarciński készítéséről! Nahát…:)

DSC03318

Ilyen tartalmasan telt a mi kis lengyel hétvégénk!

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” i do vodki…:)

(Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát!)

Ja, és ez itt most a reklám helye, ha Ti is szeretnétek magatoknak ilyen szuperszónikus, vádli-, boka-, sípcsont-, meg mindenféle védős, meleg zoknit a havas napokra (mert akár hiszitek, akár nem, ettől tényleg boldogabb az ember..), irány Pest, irány a Wesselényi utca! Az AmiGO – Snowman Sí- és Snowboard  Shopban várnak benneteket mindenféle csodával! Hógolyókészítőtök van-e már?! 🙂

http://amigosnowman.hu/

http://amigosnowman.hu/component/virtuemart/kutyuk-kiegeszitok-kremek-extrak/hogolyokeszito-detail.html?Itemid=0

A ka – rá – csony ak- kor szép…

…hogy-ha fe-hér hó-ba lép! Most nem ropog a hó, de szidjuk majd még úgyis a lapátolást eleget március közepén. Ha fehér nem lett a karácsonyom, hát lett aranyló, piros – az orrom a sok fújástól, ragyogó, tiszta, vidám, békés…Újfajta, mégis gyönyörű. (Gazdag a magyar nyelv, de úgy érzem a karácsonyra még nincs elég jelzőnk…)

Nem jöttem haza. Az elején sokan úgy mondták, ááá, ez Erasmus, mindenki marad, ilyenkor vannak a legjobb bulik…a végére itt-ott lézeng csak egy-egy lélek. A mi nyomi lámpa-karácsonyfánkon kívül nem nagyon villog másik ablak a szürke sötétségben.

A adventi időszak mosolygósan telt. Az első gyertyagyújtáskor adventi kozmetikai kalendáriumot kaptam, kaptunk. A lakótársammal közösen nyitogattuk a kicsi ablakokat, egyik nap ő, másik nap én. Hol egy körömlakk, balzsam, hajolaj vagy minisampon, hol gyűrű vagy kicsi ajakápoló.

DSC02949

A második gyertya látogatót, kalandot, csókokat, lengyel utazást hozott…

DSC03206

A harmadik igazi karácsonyi koncertet igazi koncertteremben!

A negyedik? Az hozta az első kritikus pillanatot. Mivel a horvát lányok közül kettő megvette a buszjegyeket, karácsonyi-búcsúvacsit kerekítettünk. Volt terülj terülj asztalkám, a lányok sütkéreztek, pepecseltek, a fiúkra a desszertet bíztuk.

10833601_10204203223535589_1469443902_n 10863555_10204203239775995_1604227539_n

Éééééés a burek is megszületett!

 DSC03562

Degeszre tömtük magunkat, úgy igazán. Koccintottunk, meghallhattuk a Feliz navidad-ot vagy 15-ször, ölelkeztünk, vihorásztunk, a végén még felcsipegettük a maradványokat- pukkadásig, majd búcsúztunk. És kigördült egy könnycsepp. A „hazamenni” gondolattól, a búcsútól, az örömtől.

 

Az ezt követő hét magányosan telt-e?! Egyáltalán nem. Persze ülhettem volna a szobában szomorkodva a döntésemen, de helyette spontán buliba mentünk,

 1798565_10204859748469147_8290609468591963755_n

elsózott vacsit sütöttünk (szerelmes a szakácsnő?! :P), filmezős estéztünk a törökökkel, majd kiveséztük a megcsalás minden fájdalmát (ez amúgy nagyon érdekes volt! Többször spontán megállítottuk a filmet és mindannyian véleményeztük az adott szitut, nagyon élveztem!), edzeni mentünk Antonijával, jól megfáztunk (amúgy együtt a megfázás is viccesebb, tűrhetőbb). FraunéniHerrbácsiékkal Abendbrot-oztunk majd minden nap, elvittek Drezdába, ott meglátogattuk a nagyit, a karácsonyi vásárt,

 DSC03527 DSC03536

CIMG5139

DSC03367 DSC03554

megmutatták a várost meg hogy hol találkoztak először valamikor negyven évvel ezelőtt és voltunk öregek otthonában is.

CIMG5145

Még a szülinapomra kaptam a jegyet a helyi férfikórus karácsonyi koncertjére. Azt is meghallgattuk a Gertraudkirche-ben.

Számtalan temploma van a városnak amúgy, én már csak vagy négyben voltam, viszont sokkal kisebbek, otthonosabbak mint az otthon megszokott hangárszerű dómok.

Ezt például a háború után úgy alakították át, hogy lefelezve az épület belmagasságát, a földszintet különféle szervezetek irodáinak (pl Caritas) tették meg, és fenn az emeleten van csak maga a templom. Érdekes megoldás. Sokkal kellemesebb a hangulata, és így fel is tudják fűteni. A legtöbben kabát nélkül ültek benn.

 

DSC03610 DSC03604

És a berlini design karácsonyi vásárról, a kiábrándító lángosokról (amit amúgy minden itteni vásárban legalább 3 helyen sütnek), az óriás fenyőfákról, az ormótlan Drezdáról, a szentestei evangélikus miséről, a német Jézuskáról, és Frau Sonja karácsonyi vacsorájáról nem is szóltam…

DSC03430

University?!

Kéremszépen,

Europa-Universität Viadrina vs Szegedi Tudományegyetem

 fotografija 3 (1)

Avagy hogyan dolgozzuk fel a sokkot, miután egy jól berögzült, önkényuralmi állapotból egyik pillanatról a másikra átcsöppenünk egy demokratikus, liberális oktatási rendszerbe. És ez még a kényelmesebbik verzió, ugye, mert a rosszból a jóba…kacagó lubickolás…hanem, amikor újra szembesülni kell a szeretett egyetemünk intézményeinek vagy tanári karának ez esetben fölényes, lekezelő, hirtelenharagú, máskor felelőtlen hozzáállásával (akinek nem inge, természetesen…!).

-Welcome?!

Október elején itt egy teljes hetes introduction week-kel fogadtak bennünket. Úgy a cserediákokat, mint az első éves gólyákat. Minden online felület használatát részletesen elmagyarázták, sőt, kivetítőn be is mutatták. Meséltek a tárgyakról, a tanárokról, magáról az egyetemről, az épületekről, a nyelvi központól összességében, azután tanszékenként külön az elvárásokról, kreditrendszerről, határidőkről. Mindezt lapokkal, prospektusokkal, kuponfüzettel, és folyamatosan frissülő email-értesítőkkel kiegészítve. Hogy az SZTE-n hogy indultam?! Legyél jókor jó helyen, légy szerencsés és csak türelmes emberektől kérdezz, mondjuk bökj rá az utcán valakire…mert felelős személyre nem igen emlékszem. Keress valami email címet a honlapon, hátha bejön…(Ha tévedek, szóljatok SZTE ÁJTK-s társaim!)

as 6

-Tantárgyak, kurzusok?

Emailben külön linkekre bontva: egy sima táblázat kurzuscímmel, oktatóval, kreditszámmal. Következő: összes kurzus részletes leírással, jelentkezési határidővel, óraszámmal, időponttal az adott tanszékről. Ezután: szintén részletesen csak az European studies lista BA és MA kurzusokra bontva. Lista csak az angol, lista csak a német, lista az összes tárggyal. Pedig gyönyörűen fenn van a honlapon is. És ezek közül válassz! Ami tetszik. Rakd össze az órarended, ahogy neked megfelel. Ha nem ebben, akkor a következő félévben, jó. Próbáld meg, menj el az első héten, vagy a másodikon, ha tetszik marajd, ha nem, válassz másikat. Gondold át. Lehet, hogy nem szimpatikus a tanár, nem tetszenek a témakörök. Dönts magad!

SZTE: kelj reggel 6-kor, hátha lesz helyed – néha még a kötelező tárgyakra is. Ja, nem, az ETR blokkol újra meg újra, majd egy óra múlva lehet, hogy be tudsz jelentkezni. Közben szétvertél egy billenyűzetet is. Választhatsz?! Nem túlzottan. És, figyelj oda! Szeptember 15-én 23:59-kor az ETR lezár és már bocsánat, de baszhatod  arra a félévre. Ja, vagy ha fizetsz, persze, töröltetheted a kurzust.

-Kérdések és válaszok?!

Írj gyorsan egy emailt az euv@bla bla címre reggel 8-kor, és még aznap délig vagy legkésőbb másnap jön a válasz. Vagy rohanj be a főépületi irodába. Ja, nincs éppen fogadóóra?! Nem baj, vidáman mindig akad egy percük rád, ha más nem annyira, hogy gyorsan meghallgatnak és elmondják, hogy mikorra várd a bővebb infót. És legtöbb esetben a nevedre is emlékeznek. Igen! Én is csak pislogtam, mikor szeptemberben azzal szembesültem, hogy nem csak a nemzetiségemre, de kb az egész kiutazásom előtti levelezési előzményekre emlékeznek. És ez természetes. Nem viccelek. Itt örülnek, meghallhatnak, érdeklődnek.

Otthon? Lehet, hogy egy hét múlva kapsz egy választ, hogy kérdezz mást, én nem tudom. (Újra, akinek nem inge…) Persze, megértem, mindneki elfoglalt, de miért nem lehet egy személynek az a fő feladatköre, hogy a diákok kérdéseivel foglalkozzon?! Nyilván, megoldom magam, de mindenkinek mennyivel könnyebb lenne, ha nem zaklatnám végig a fél tanszéket, mire kiderítem, hogy csak a tanulmányi osztályra kell visszamennem…

-Órák?!

Elsősorban: INTERAKTÍÍÍÍV – kedves SZTE, nem tudom, ezt a fogalmat ismeri-e. Késel? Csöndben gyere be, ülj le, figyelj, tanulj. Nem néz rád senki furcsa szemmel, a te dolgod, a te ügyed. Otthon van olyan előadó, aki egyszerűen nem enged be 08:00 után, akkor sem, ha szívélyesen elnézést is kérsz. És igen, elrághatsz egy almát, vagy csipegethetsz diákcsemegét, nem fordul hátra az előtted ülő öt sor.

IMG_9297

Persze, ezek most végletek. Természetesen a frász fog, mikor az itteni tanulmányi osztályon az automatából sorszámot kell kérni, otthon meg csak küldök egy sms-t, hogy „Szia Ale, ez meg ez kéne légyszi, én nem vagyok, de majd beugrik érte a…köszi…”

Ami viszont egyértelmű, hogy itt értem vannak, a diákért, aki nem csak egy „szürke mindegyhogyki”, hanem neve van, és gondolatai vannak. És arra még kíváncsiak is!(A beadandóra nem 15 kötelezőből kell kiollózni valamit, hanem éppen akkor dobják vissza, ha nem csupán a saját gondolataidból álló dolgozatot adsz be.)

És eppen ez az apropója ennek, az eddigi talán leggyorsabban megírt bejegyzésnek. A hozzáállás. Egy teljesen egyszerű, se túl tisztelgő, se túl közvetlen megfogalmazással írtam egy levelet, amiben tájékoztatást kértem. Nem sokat, csupán, hogy Erasmus hallgatóként miképp teljesíthetem az adott kurzust. És jött egy felháborodott hangvételű válasz…hol voltam eddig, már vizsgaidőszak van, mit képzelek?!… Ja, amúgy az Erasmusoknak a hazaérkezést követően egy hónapjuk áll rendelkezésre vizsgázni, így azt hiszem még bőven időben vagyok…

Nem várok el felém való rajongást, kedvességet vagy különösebb érdeklődést, egyszerűen csak korrektésget és egy csöpp tiszteletet. Harmadéves egyetemista vagyok és nem óvodás vagy katona…

„De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.“

Rozmaring és füge


Az adventi koszorún már a második gyertyát égetjük. Igaz, nem úgy, mint mikor áhítozva vártam a vasárnap délutánokat, hogy a mamánál versengve rohanjunk a gyufáért… És nem is énekelünk vagy ücsörgünk mellette csendben a lakótársakkal. Náluk ez nem szokás. Itt nap, mint nap a reggelikészítés vagy a délutáni teázás közben is bármikor meggyújtjuk a fehér gyertyákat.

 DSC03371

A kalendáriumon pedig a kilencedik kis ablak kincsét is megleshettük.

DSC02949

Karácsonyi vásárok sora, Glühwein, mézes mandula, kolbász, rum, sajt, csokiszív és csilingelő karácsonyfadíszek.

DSC03216

A boltokban marcipáncsoki hosszú henger, apró bon-bon, télapó, vagy karácsonyfa formájában már hetek óta. De a füge, az aszalt füge hol marad?! A kicsi „kavics”, ami mindig, minden karácsonyfánk alatt ott görgedezett…Otthon ez az első jele az adventi időszaknak, és az édes füge inspirált a legelső receptem „papírra vetésénél” is. A dokumentum mentésének dátuma alapján körülbell pont egy éve ülhettem le a kis vacsorám után a gép elé és pötyögtem be a következő sorokat. Íme,

Rozmaring és füge

Egyszerű, paraszti családban nőttem fel. A konyhánkra is ez  volt jellemző. Nekem már az is nagy örömnek számított, ha sikerült kikönyörögnöm, hogy a rántott hús bundája ne sima, hanem szezámmagos legyen. Nálunk a rozmaring a kiskertben bokrosodott a konyhaablak alatt és  sohasem  a konyhaszekrény  fiókjában a  fűszerek között. Ételbe nem tettük még véletlenül se, inkább a kezünket húztuk rajta végig nap, mint nap  iskolába indulás előtt anyuval. Nem kísérleteztünk, a jól megszokott ízeket, aromákat párosítottuk össze: fahéj és a méz az almához, dióhoz, forraltborhoz, pálinkához tartoztak és sohasem a húsféléhez. Valószínűleg ezért volt az, hogy mindenki szeretett mindig mindent, és mind a tíz ujját megnyalta a vasárnapi ebéd után.

Talán éppen ennek köszönhető  az, hogy most, mióta Szegeden  vagyok,  és  „külön konyhát” vezetek, igyekszem egyedi ízvilágú, még ki nem próbált receptek közül válogatni. Sokszor előfordul, hogy egy-két hozzávalót  előre  megvásárolok: különleges sajtkészítményt, vagy egy olasz tésztát és aztán ehhez keresek receptet. Most is így történt.

Karácsonyi pompában tündököl az egész város már vagy két hete.  A boltokban minden ünnepi termék „ünnepi” áron kecsegteti magát. Így hivta fel a figyelmemet a kasszás néni is az aszalt fügére. Akkor egyből kedvesen elutasítottam: köszönöm, nem kérek. Magamban meg: hova gondol, novemberben kavicsot  –  aminek réges-régen,  gyerekkoromban gondoltam és hívtam  -venni, mikor arra majd úgyis csak a  fenyőfaállításkor  lesz szükség?! Kisétálva az üzletből viszont egyből  felcsillant a szemem és  a gyomrom is megkordult: fügés csibe! Rozmaringgal!

Másnap már minden hozzávaló ott  sorakozott  a kisszekrényemben, viszont  a három elővizsgát nekik is ki kellett várni a pocakommal együtt.  Aztán ma délután már türelmetlenül toporzékoltam a villamosmegállóban és csak arra tudtam gondolni, ahogyan a sajt és füge együtt serceg a fahéjas almalében.

De haladjunk  szépen sorjában. A  recept  és  a  hozzávalók? Hogy  őszinte  legyek:  az nincs. És anyunak is mindig ezt vertem a fejéhez : „Miért kell mindig eltérni a megadottól?! Ott írja szépen, se kevesebbet, se többet ne tegyél!” De nem bírta ki, anyu mindig érzésből főz. Ám az alma nem esett messze a fájától, be kell ismernem, én is. Mostmár megértem őt, és számomra épp ez benne a  varázslatos. Így ismerem meg önmagam, teszem próbára a képességeimet, gyakorolom az arányokat. Ha mindig a recept mögé bújnék, sohasem tanulnám meg azt, amit például ma: a rozmaringgal bizony ám, csínnyán kell bánni! Szóval leírom nektek azt a néhány alapanyagot, amelyeket én is használtam és  itt-ott megjegyzem, hogy mit mivel lehetett volna még helyettesíteni, kiegészíteni. Tehát szükség lesz csirkehúsra  (én alsó  combot vásároltam, a  mellét személy szerint száraznak tartom kicsit), aszalt fügére, fűszerekre (só, bors, rozmaring), mézre, sajtra, fahéjra, almalére, egy citrom levére, vajra, egy kevéske vöröshagymára és tetszés szerint még egy kis krumplira is.

Először egy diónyi vajat olvasztottam fel a serpenyőben, majd hozzáöntöttem egy bögrényi 100%-os jó, vajdasági almalevet. A gyümölcslevet persze borral is lehet helyettesíteni. Amíg ez felrottyant, a citromom levét kifacsartam, és vízzel higítva a fügét beleáztattam. Persze a facsaróról a citrommaradványokat is szépen belekanaláztam. Vagy cuppogjuk el, de semmiképp se kerüljön a lefolyóba. A combokat a felforrósodott lébe pottyantottam, fűszereztem és letakartam.  A  rozmaringot  én majd  csak  később  szórtam  rá. Miközben a húsom már mesésen  illatozott, előkészítettem a  hagymát, és a  burgonyát. Mindkettőt vékony szeletekre vágtam és a szép, új tűzálló tálam aljára rakosgattam. A fügének kb 8-10 perc  áztatás elég, azt is lecsumáztam, és közepes csíkocskákra szeltem. Mikor a hús kifehéredett, kivettem és a krumpliágyra helyeztem. Na és  ekkor jött a rozmaring. Még egyszer, bármennyire is üde látványt nyújt, ahogy a párolgó húson zöldell, ne szórjunk túl sokat!  A megmaradt szaftba beletettem a fügét és a felkockázott sajtot, löttyintettem hozzá még egy kis almalét és megspékeltem egy kiskanálnyi fahéjjal. Mikor szépen felforrt és puttyogott, levettem a tűzről és elkevertem benne még egy kis mézet is. Na ez volt ám a mámorító illat!  Kéremszépen, összeszaladt a nyál a számban!  Gyorsan rákanaláztam a kérmes szószomat a húsra, alufóliával letakartam  és  irány  a  sütő.  Úgy jó háromnegyed órára hagytam benn 150 fokon. Mikor a lé már lassan elpárolgott és a krumpli is puha lett, 5-10 percig még pirítottam a tetejét. Eközben már összevágtam a sajtot a tálaláshoz. Először a natúr mozzarellával próbáltam meg, de a sósabb és krémesebb szerb kockasajttal is igenszépen harmonizált az édeskés hús.

Köretként pedig  párolt rizst ajánlanék. Én teljes kiőrlésű,  finom,  finn  magvas kenyérrel fogyasztottam.

Melegen ajánlom ezt a tömény ízvilágú étket egy romantikus  este  felvezetőjeként, öblítésként pedig javaslom, hogy semmiképp sem felejtsünk el  lehűteni néhány kortynyit kedvenc nedűnkből.

Egészségetekre!